Üdvözlünk óvodánk weblapján
Hogyan teremtette a Jóisten az óvónőt?
Amikor a Jóisten az óvónőt teremtette, már hatodik napja túlórázott.
Ekkor megjelent egy angyal és ezt mondta:
- Uram már olyan régóta dolgozik ezen a figurán!
- Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból!
Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek, az ölébe egyszerre 10 gyerek kapjon helyet, és mégis elférjen egy óvodai széken. A háta olyan széles legyen, hogy minden terhet elbírjon, és az életét nagyrészt előre hajlott tartásban tudja leélni.
Szavai minden sebet begyógyítsanak, legyen az dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom, és hat pár keze kell, hogy legyen!
Az angyal megcsóválta a fejét és azt mondta:
- Hat pár kéz az nem fog menni.
- A hat pár kéz az nem okoz fejtörést - felelte az Úr- de a három szempár, amellyel az óvónőnek rendelkeznie kell, az már annál inkább.
- Ezek mind az alapmodellhez tartoznak? - kérdezte az angyal.
A Jóisten bólintott.
- Egy pár, mellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? - pedig már rég tudja mi történt.
- Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie , hogy azt is lássa, amit nem szabadna látnia, mégis tudnia kell róla.
- Természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyerekekre, de közben azt mondják: Megértelek, és így is nagyon szeretlek!
- Óh Uram! - mondta az angyal, és gyengéden megérinti a karját, - menjen aludni, majd holnap folytatja!
- Nem tehetem, közel állok hozzá, hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít. Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen picurka születésnapi tortával, hogy rátudjon venni egy hatévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy meg tudjon győzni egy 3 éves gyereket arról, hogy a gyurma nem ehető és a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem arra, hogy azzak mást megrugdosson.
Az angyal körbejárta az óvónő modellt.
- Túl lágy! - sóhajtotta.
- De jó szívós! - mondta az Úr határozottan.
- Te nem is hiszed, hogy egy óvónő mennyit kibír és mennyit teljesít!
- És gondolkodni tud?
- Nem csak gondolkodni, hanem döntéseket hozni és kompromisszumokat kötni is képes - mondta az Úr, - és felejteni.
Végül az angyal előre hajolt és ujjával megérintette a modell arcát.
- Itt egy vízfolt van! - mondta, - Megmondtam Önnek, hogy túl sok mindent próbál bele tenni ebbe az egy alakba.
- Az nem vízfolt, hanem könnycsepp.
- Az meg minek?
- A könnyei hullanak, ha örül, ha gyászt, fájdalmat, vagy elhagyatottságot érez.
- Ön egy zseni Uram! - mondta az angyal.
A Jóisten ennyit felelt csupán:
- A könnyek? Az a túlfolyó rajta.
/ H. Wenke/
